A francia konyha alapvetően a római kori szakácsművészetre, valamint az olasz konyhakultúra egyes elemeikre épül, melyeket aztán a franciák saját stílusukban fejlesztettek tovább. Abban, hogy mára a gasztronómia nyelve gyakorlatilag a Francia lett, nagy szerepet játszott XIV. Lajos főudvarmestere, Béchamel márki.

Az arab világ hatalmas kiterjedéséből és népeinek sokszínűségéből fakadóan a konyhakultúrája is igen színes, bár tény, hogy vannak benne a teljes arab világra jellemző vonások. Ilyen például a disznóhús és az abból készült ételek, vagy éppen az alkohol használatának hiánya.

Az angol konyháról igencsak megoszlanak a vélemények. Főleg a franciák szeretnek igencsak csípős megjegyzéseket tenni a ködös Albion konyhakultúrájára, mondván "Angliában vannak a világ legjobb élelmiszerei, amíg azok nem kerülnek a konyhába."

A farsangi időszak hagyományosan a vízkereszttől, vagyis január 6-tól, a húsvétot megelőző nagyböjtig terjedő időszak. Bár a farsang ma már erőteljesen kötődik a keresztény kultúrkörhöz, gyökerei mégis a pogány időkre vezethetőek vissza. 

Fajunk talán egyik legősibb, és mindmáig legkedveltebb étele a kenyér. Eleink még nomád, vadászó, gyűjtögető életmódot folytattak, mikor a különféle növények magvait már vízben megfőzve kásaként fogyasztották.